Eltűntél

Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.

olvass tovább

18 válasz a „Miért vagy még mindig szingli?” kérdésre

  • 2018. április 22.

Mentsd el ezt a jövőbeni családi összejövetelekre, váratlan összefutásokra az exeiddel, vagy egyáltalán bármilyen alkalomra, melynek során milliomodszorra kérdeznek családi állapotodról. Zavard össze a kíváncsiskodókat, tedd számukra is roppant kínossá a szituációt, hogy legközelebb ne kérdezősködjenek. Szóval, miért vagy még mindig szingli?

olvass tovább

És akkor majd visszakapjuk a múltat…

Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.

olvass tovább

Ahhoz, hogy rátalálj a megfelelő emberre, először neked kell megfelelővé válnod

Az üres emberek csak az üreseket vonzzák, mindig ezt mondtad. Megtalálják egymást, belefúrják magukat a másik üres tekintetébe, és megpróbálnak valamit kivenni ebből a hasztalan kapcsolódásból, és úgy tesznek, mintha értelme volna az együttlétüknek. A fotókon mosolyognak, és összeér a válluk, de közben saját pózukat igyekeznek trendivé tenni, csak a szájuk nevet.

olvass tovább

Életünk manipulátorai

Egy embernek egyféle rangja van, csak a jelleme, írja Márai Sándor. Egy vérprofi, hidegfejű manipulátor azonban nem ismeri a jellem szót, és a lelkiismeret kérdésében is sötétben tapogatózik. Állandó lesben áll, résen van, fárasztó egy tevékenység, de ő bírja. Életenergiáját az állandó, steril gyanakvás táplálja, és mivel velejéig romlott, emberi kapcsolataiban is önmagából indul ki, tehát azonnal rosszat feltételez, mindenki álságos és gonosz, meg akarja őt károsítani.

olvass tovább

Hevesi Krisztina: A szerelem bölcsője

  • 2018. április 08.

Hűtlenség gén nincs. Mi, emberek, nagyjából hasonló evolúciós örökséggel rendelkezünk a párkapcsolati kötődés képessége, és a partnerhez való ragaszkodás terén. Azonban, hogy milyenné is válunk valójában, az már több fejlődési lépcsőfok, s nagyrészt a családunkban szerzett tapasztalatok és impulzusok függvénye.

olvass tovább

Laza kapcsi

Én sosem hívtam így, utáltam ezt a kifejezést. Virtuális társkeresők fülledt játszótereit, levegőtlen, fojtó chatszobáit juttatta eszembe, ahol egyszer jártam már, de nem akarok soha többé visszamenni. Laza kapcsinak te hívtad, én pedig nem akartam a tudatomig engedni a felismerést, te kicsinyítő képzővel illeted a kapcsolatunkat, lekicsinyled, mert nem tekinted, felnőttnek, életrevalónak, erősnek, és viszontagságoknak ellenállónak.

olvass tovább

Az egyedüllét nem a boldogtalanság és a magány metaforája

A test ölelése más. A fizikai érintés ideiglenesen magány hézagokat foltozhat, de az nem igazi érintés, nem lélekölelés. Az csak lelkek karambolja. Ha a lelket régóta nem ölelte senki, magányod még inkább sajog, sokkal jobban fáj, mint a fizikai érintés hiánya. Emberi kapcsolatok kellenének, és páncél nélkül, meztelen lélekkel, csontig lecsupaszítva kellene szeretni, semmit sem rejteni, nem várni magyarázatot, és nem ítélni meg.

olvass tovább

Tudod, elszúrtuk

Hetek óta nem láttalak. Nem a te hangod, ami köszönt, ha kapkodva veszem fel a telefont, és bár látom, hogy nem a te számod- remélem mégis, hogy az ismerős basszusod zengi majd be a teret. Hogy akkor felsóhajthatok, kissé megkönnyebbülten, de árnyalatnyi „miért?” mellékízzel a számban.

olvass tovább