Ismerősöm családjában az apa volt a családfentartó, az anya dolga a háztartás rendben tartása, a gyerekek nevelése volt. Nem panaszkodott senki, a férfi örömmel végezte a férfi munkákat, a női megelégedett a női feladatokkal. Miért nem működik ez ma?

Nos, jómagam nem vágyom az erős karrierista női létre. Azt gondolom, hogy az a nő, aki szélsőségesen a karrierjének szenteli az életét, bármilyen sikereket is ér el, valójában tévúton járhat. Előbb-utóbb arra eszmélhet, hogy egyedül él, nincs kivel megosztani a sikereit és ami a legfontosabb, nem várja otthon egy férfi, akihez hozzá bújhatna, aki mellett gyenge nő lehet, szóval épp a lényeget veszíti el, mivel nem tudja megélni a nőiességét. S mit ér a női lét, női szerep nélkül?

Ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy egy nő dolgozzon. Hányszor hallunk rémtörténeteket arról, hogy "modernkori", gyors párcsere áldozatául esnek negyvenes, ötvenes nők, akiket a sikeres, gazdag férjük egy fiatalabb nőre cserél. Esetleg a férj csődbe megy, a család eladósodik és a nő ott áll tehetetlenül, kiszolgáltatva a világnak, mint egy gyerek. Azok a nők, akik sokáig nem dolgoznak, s nem kell a munkahelyükön kihívásokkal megküzdeniük eltávolodnak a valódi világtól, fogalmuk sem lesz arról, hogy hogyan kell megkeresni akár egy kiflire való pénzt is. Nem tudnak eligazodni az életben, nem tudják képviselni önmagukat, a saját érdekeiket, s bizony nem könnyű a negyvenes, ötvenes éveinkben újra beilleszkedni a munka világába. Arról nem is beszélve, hogy egykori kvalitásaik idejét múlttá válnak az évek múlásával, s nem egyszerű feladat felzárkózni a frissen diplomázott, legújabb, legaktuálisabb tudással felvértezett ifjúsághoz.

Ezért aztán nem szívesen adjuk fel az önállóságunkat, nem akarjuk kizárni magunkat a világból. Na meg mi is szeretnénk kipróbálni magunkat, megmérettetni tudásunkat, képességeinket. Esetleg a tehetségünket megmutatni, sikereket elérni abban, amit örömmel, szenvedéllyel tudunk csinálni.

Persze bármelyikünket könnyen beszippanthatja a csillogás, a siker ragyogása, de azt hiszem azért is vagyunk itt egymás számára, hogy támogassuk egymást, hogy rámutassunk a téves, szélsőséges döntéseinkre, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni a munka és a család között. Hogy olyan közös értékeket képviseljünk, amelyek az egészséges arany középúton tartják az életünket, hogy a női és férfi szerepek betöltése mellett mindenkinek maradjon egy kis mozgástere az egyéni kihívásokra, s hogy megtanuljunk küzdeni a saját és közös céljainkon túl a párunk céljaiért is.