Mi fontos az életben?

Saját fogalmaim szerint nem vagyok mohó. Tartom magam mindenáron az általam meghatározott határokhoz, vagy ahogy én hívom őket az univerzális törvényekhez, s egyensúlyra törekszem.

olvass tovább

Amit egy férfi ideális esetben hozzáad az életedhez

Óriási a felfordulás a női-férfi szerepek között. Nehezen találjuk a helyünket, még nehezebben a szerepeket. Próbálunk önállóak lenni, kézben tartani az életünket, keresni-kutatni az utunkat, az igényeinket, s közben bizonytalanul állunk a helyzet előtt, amikor meg kell fogalmaznunk: mit akarunk, mit várunk magunktól, és mit a másiktól?

olvass tovább

Felállni és továbbmenni

Kifejezehetetlenül és kétségek nélkül hiszek az életben. Hiszek benne akkor is, ha épp nehéz napokat élek át, és nem látszik a fény az alagút végén. És hiszek benne szívfájdalmak, sőt kudarc esetén is, mert hiszem, hogy az életnek titka van, s az nem lehet más, minthogy mindannyian boldogságra születtünk!

olvass tovább

A türelem véges játék

Nem vagyok valami türelmes fajta, pedig nagyon igyekszem. Azt is tudom, hogy az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, mert minden egyes tapasztalattal gyakorlatiasabb lesz, egyre könnyebben, gyorsabban, határozottabban reagál az élet feladataira, s ez végül nem is lehet másképp!

olvass tovább

Az volt a baj, hogy mindig én választottam!

Az ember sokszor majd’ beleőrül, hogy megtudja mit kellene másképp csinálnia ahhoz, hogy legyen végre egy normális párkapcsolata. Próbálja így is, úgy is, de minden kapcsolata zátonyra fut, és ismét csak egyedül találja magát. Sehol a család, a kiegyensúlyozott, viták, harcok nélküli párkapcsolat lehetősége.

olvass tovább

Azután is szeresd, miután megszerezted

Az ember könnyen hiszi azt, hogy az életben az egyik legnehezebb dolog a megfelelő partner megtalálása és meghódítása. Hogy az jelenti az igazi kihívást, a legkomolyabb erőfeszítést, hogy a másikat elvarázsolja, magáévá tegye, és a társként kezdjenek együttélni.

olvass tovább

Az élethez bátorság kell

“Az élet bátorságunk függvényében zsugorodik és tágul” – mondta kedvenc írónőm, Anais Nin, s bölcs mondására nem győzöm, olykor figyelmeztetni magam. Olyan puhányak tudunk lenni, olyan gyávák és megalkuvók! Gyakorta ülünk megszokott, semmire sem jó helyzetekben vagy olyanokban, amelyekben mindenki csak szenved, és nem teszünk semmit.

olvass tovább